Mai kompozícióm mindenféle konstellációk eredménye.
1. Az egyik közérthálózat karácsony előtt ismét matricagyűjtő akcióba kezdett. Egyik boltjukban vásároltam néhányezerért ezt-azt, a pénztárosbácsi pedig - mondván: "cégünk ajándéka" - adott egy nagy marék matricát. Mint utóbb kiderült, harminchatot. Harminc kell a gyűjtőlap megtöltéséhez, így hát nevetséges pénzért hozzájutottam egy nagy pecsenyesütő serpenyőhöz. Isten áldja a pénztáros bácsikat!
2. Az egyetlen megmaradt zöldfűszerem, ami az erkélyen burjánzott, a rozmaringbokor volt. Nem akartam, hogy elfagyjon, leszedtem.
3. Tegnap láttam Jamie Oliver "Jamie's Great Britain" című sorozatának utolsó, hatodik részét. Skóciában főzött kiadós vacsorát, skót kétkezi munkásoknak. Ott szerepelt az a recept, ami mai kajám alapját képezi. Fogjunk bele hát!
Az egytálétel, amit készítettem, nem pontosan az, amit Jamie csinált. A nyersanyagok változtak főképp. Ettől még finom lett. Ebben a receptben nem írok pontos adagokat, a mérleg helyét a szemmérték, az emberi kéz és Sétáló János jobbfajta kiadása helyettesítik. Mivel a hagyományos skót hajtóanyag nem tette lehetővé a menet közbeni fotózást, a fázisképek Jamie Oliver főzőműsorából valók. A végefotó viszont teljesen saját :)
A húsokról: zsenge vadhúsokra van szükség ehhez a recepthez. A sertés például nem alkalmas, itt nincs párolás, nagy lángon néhány perc alatt kell puhára pirítani a cuccot. Ezért van a nyúl meg a fácán. Persze az ízük is teljesen más.
A hús összmennyisége körülbelül 70-80 deka volt. Ebből úgy 10 deka a csirkemáj, a maradék fele-felében nyúl és fácán.
A húsokat apró kockákra vágom. A zöldség sárgarépa, előfőzött krumpli és lilahagyma. Annyi legyen, hogy szemre kb kétszer annyi adagot adjon adjon ki, mint az aprított hús (ez nekem 3 kis krumpli, 3 kis hagyma és 3 kisebb répa volt).
A serpenyőben felhevítek kb 5 evőkanálnyi olívaolajat. Beleteszek egy teljes csomag kockázott baconszalonnát. Amikor utóbbi kezdi kiengedni a zsírját, beledobok két marék felvágott rozmaringlevelet. Hozzáteszek egy marék frissen zúzott feketeborsot. Iszom egy adag skót üzemanyagot.
Egy-két perc elteltével hozzáadom a kis kockákra vágott előfőzött krumplit, a sárgarépát és a negyedekre vágott lilahagymát. Megsózom, és 7-8 percig nagy lángon rázogatva megsütöm a zöldségeket. Ezután kiöntöm őket egy tálba.
Ezen a ponton további üzemanyagbevitel megengedett.
A serpenyőbe öntök újabb két evőkanál olívaolajat és beledobok egy jó diónyi vajat. Ha az felolvadt, utánadobok két rozmaringágat. Belekeverem a húsokat (a máj kivételével), sózom, borsozom és pár perc alatt megpirítom őket.
Úgy 8-10 perc után a húsokat leszűröm. A maradék szaftot ugyanannyi vajjal, mint amit az előbb használtam, besűrítem. Visszateszem a húsokat, hozzákeverem a zöldségeket. Ezen a ponton hozzáteszem a felkockázott csirkemájat. Pár percig pirítom az egészet (lényegében amíg a máj kicsit megpirul).
Most jön az, amit Jamie "csavar"-nak hív. Hozzákeverek egy jó evőkanál narancslekvárt. Ezt hagyom felolvadni, és fölkeverem az egész tálat, amíg a tartalma a lekvártól csillogóvá válik.
És kész!
Leírva bonyolultabbnak tűnik, mint amilyen valójában. Próbáljátok ki, megéri! Ha vadhús nincs készleten, csináljátok csirkecomb- és mellfiléből.
Utóirat: ellenállva ösztöneimnek, nem tettem bele gombát. Pedig... Legközelebb lesz benne. A másik érzésem, hogy a megpirult húsokat flambírozni fogom whiskyvel, vagy - újabb íz! - ginnel.
Még egy meglátás: az igazi angol narancslekvár héjastul készül és kicsit kesernyés. Ez hiányzott, csak valami olasz lekvárt kaptam a közértben, ami simán csak édes. Ha tehetitek, szerezzetek igazi angol narancslekvárt.
Főzzétek meg kézzel-lábbal, higyjétek el, megéri. És osszátok is tovább!
