Kedvenceim az olasz ételek, azon belül is a tészták. Elég sokszor rendelek házhozszállításban különböző ebédeket, hiszen hol itt, hol ott dolgozom. Ilyenkor szinte mindig valamilyen tésztát kérek, gondolván abban nehéz mellélőni (hahaha). Egyszer azonban betértem az Alessioba, mivel épp a közelben laktam, és éreztem, hogy carbonara spagettira van szükségem, a pincér kérdésére rögtön ezt a választ vágtam rá. Később kiderült, hogy nincs is az étlapon, de a vendég ezt kérte, hát megcsinálták. Valami csodás élményben volt részem, ha arra járok, azóta is ezt szoktam kérni (most már az étlapon is szerepel, szeretném remélni, hogy kicsit miattam). Megkockáztatom, hogy Budapesten én itt ettem a legjobb carbonarát.

Azóta kísértett az élmény, és éreztem, hogy otthon is meg kell tudnom ismételni. Nyomozásba kezdtem, és alább megosztom Veletek az eredményemet.

Az első és legfontosabb: a carbonarában NINCS tejszín. A tejszínben úszó dzsuvát, amit manapság ezen a néven szokás adni, főleg az amerikaiaknak köszönhetjük, de köszönőviszonyban sincs az igazival. Ezenkívül nincs hagyma, fokhagyma, semmi más a listán kívül. Az eredeti a következőképp néz ki, két személyre:

• fél csomag spagetti
• 1 egész tojás
• 3 tojássárgája
• két nagy marék frissen reszelt parmezán (Pannónia)
• 10 dkg kockázott bacon
• 3 ek olívaolaj
• só és sok-sok frissen őrölt bors

A tésztát megfőzzük sós vízben, a használati utasítás szerint al dente. Közben az olajon gyorsan megfuttatjuk a bacont, nem kell, hogy megpiruljon, inkább csak fonnyadjon. A tojásokat felverjük és hozzákeverjük a reszelt sajt kétharmadát, kicsit sózzuk és bőven tekerünk bele borsot (egyes értelmezések szerint feketésnek kell lennie a tojásnak, mintha szénporos lenne - lásd "szénégető". Bár ez szerintem túlzás, azért ne sajnáljuk a borsot). Ha a tészta megfőtt, leszűrjük, és azonnal hozzákeverjük a bacont olajával együtt.

Itt jön a trükk. Most össze kell keverjük a tésztát a sajtos tojással. A cél az, hogy ne rántottás spagettit kapjunk, de a tojás ne is maradjon nyers. Minden az időzítésen múlik. Tapasztalatom szerint ha leszűrtük a tésztát, a lábost ne tegyük vissza a tűzre, azonnal keverjük bele a bacont és rögtön a tojást. A lábos melege pont elég a megfelelő állag eléréséhez.

Rögtön tálaljuk, ezt az ételt nem lehet melegíteni, mikrózni, azonnal kell fogyasztani. A maradék sajtot szórjuk a tetejére. Én még plusz meg szoktam borsozni gazdagon. Fergeteges élmény lesz, és soha többet nem fogtok vágyni a főzőtejszínben tocsogó szörnyre, amit ezen a néven szokás forgalmazni...

Hagyományosan ez a szegény ember eledele volt, manapság a Grana Padano árakat ismerve inkább a luxuskategóriába tartozik. Azt ajánlom, próbáljátok ki Pannónia sajttal. Lényegesen olcsóbb és az eredmény nem sokkal marad el az eredetitől.

Jó étvágyat!